Anyám [Most már...]

Most már hívhatom fűnek is
föloldotta a föld neve alól
a tenyere is névtelen
már nem halott a gyökerek
lenyúlnak érte fölsegítik
arc nélkül áll a fában
most már hívhatom fának is
elsötétített város a szeme
a szeme kő alatti fény
ne sírjatok testvéreim

<< Vissza