A kő is világnemű,
a vas is világnemű,
világnemű a fű is;

virít szülötte-földjén,
elhal szülötte-földjén,
világnemű, ha hű is.
Talán könnyeink, hőink,
annektált temetőink,
talán azok magyarok;

a kopjafák, a fejfák
jegyzik a büszke fajtát,
s talán jegyzik a dalok.

Bár mondják, hogy a csontok
levedlik mind a gondot,
s világnemű a halott,

s csupán az elme játszik,
ha honává sajátít
földet, eget, csillagot.

S bár mondják, hogy hanyaggá,
a földben lágy anyaggá
züllik a tündöklő agy:

te kő-magyarosító,
füvet gyarmatosító
ének, világnemű vagy!

<< Vissza