Szabó Istvánnak

Szememben éjszakázol, István,
te barátom se, újhalottam.
Misézek érted szótlanul.
Isten ministrál, a Holdat
lóbálja, mint a füstölőt.
Világvárosok csengenek.
És égnek kisebb csillagok,
hétágúak, százágúak,
gyújtatván fejed felől,
barátom, ó, te barátom se!
Halnod itt lehet gyönyörűen!
Kerék alatt, hogy megjajgat a sín.
Kötél ölel nyakon, mint kisgyerek.
S ágyban, párnák közt. Csatatéren,
vérünktől pántlikás pikáktól!
Mégse jut más mennyország, István –
szememben éjszakázol.

<< Vissza