Szegődik az ember madárnak
s dobnak utána követ.
Szájukból fegyver származik,
szívemre célzott gyűlölet.

Kitéve a foguk közül fútt
förtelmes fagynak, rágalomnak,
indulok melegebb hazát
keresni ártatlan dalomnak.

Elhúzok Délnek, nem jövök
ide többé soha.
Fogadott földem fölött
tündöklik szárnyam nyoma.

<< Vissza