Ratkó József 1936. augusztus 9-én született Budapesten (Pestszenterzsébeten) Ratkó Lajos vándorszínész, később szögezőlakatos és Dobrovszki Margit harmadik gyermekeként. Pesterzsébeten, majd Budaörsön laktak, 1948 és ’49 között „lelencként” különböző településeken és családoknál élt, így Miskolcon, Parasznyán, Putnokon, Erdőbényén. E helyeken végezte általános iskolái egy részét is. 1949. szeptemberében meghalt az édesanyja, a gyermek Ratkó József és több testvére állami gondozásba került. Előbb a hajdúhadházi, 1950 áprilisától pedig a tiszadobi gyermekváros lakója lett. 1951 szeptemberétől a nyíregyházi 7. számú Magasépítőipari Technikum, majd 1954-től az Állami Kossuth Lajos Általános Gimnázium tanulója. 1952-ben megvásárolja József Attila verseinek kötetét a nyíregyházi ócskapiacon. 1953-ban két verse megjelenik a szabolcs-szatmári Néplapban. 1954 júliusában az Irodalmi Újság is közli két költeményét, s ugyanennek az évnek a decemberében három verse a Túl a Tiszán – tiszántúli költők antológiája című Debrecenben kiadott könyvben lát napvilágot. 1955. július 10-ével dátumozva készíti el Apám tollával című első kötettervét. 1956. május 26-án három verse elhangzik gimnáziuma jubileumi ünnepségén. 1956 júniusában szerződést köt Emberi dolgok című első kötetének megjelentetésére a debreceni Alföldi Magvető Könyvkiadóval, de az intézmény 1957-ben megszűnik, tervezett könyve kéziratban marad.
1956 szeptembere és 1959 februárja között először magyar-történelem, 1957-től magyar-olasz szakpáron a szegedi egyetemen végez tanulmányokat. Már egyetemi éveinek első szakaszától megfigyelés alá helyezik az állambiztonsági szervek. Éles szemmel követi az 1956-os forradalomhoz vezető utat és eseményeit, leveleiben tiltakozását fejezi ki a rá következő terror miatt. Részt vesz az Egyetemi írók Munkaközössége összejövetelein, felolvasásain. 1958. április 9-én házasságot köt évfolyamtársával, Hargitai Lujzával. 1958 novemberének első napjaiban a Munkaközösség rendezvényén felolvassa a Bármi, csak mégse ember, aSzerda, csütörtök, péntek és a Nagynéném, a miniszterasszony című verseit. Az utóbbi édesapja testvéréről, Ratkó Annáról, az 1949 és ’53 között előbb népjóléti, majd egészségügyi miniszterről szóló kritikus és ironikus mű, amelyben bátran tükröződik vissza a rendszer káderpolitikájáról megformált ítélete. 1958 decemberében a Délmagyarország című lap cikkben támadja meg versei miatt. 1959. január 16-án megszületik Lujza nevű első gyermeke. 1959 februárjában tanulmányi ügyeiben beadott kérelmeinek sorozatos visszautasítása miatt, aminek hátterében az említett versei állnak, távozik az egyetemről. 1959-ben Battonyára költöznek felesége szüleihez, ezután 1960 februárjáig Budapesten és környékén próbál állandó munkát és lakást találni. Kapcsolatrendszere gazdagodik és elmélyül budapesti alkotókkal, különösen Sánta Ferenccel, Csoóri Sándorral, Nagy Lászlóval, Szécsi Margittal, Váci Mihállyal és az irodalomtörténész Czine Mihállyal. Személyesen már 1957-ben találkozik Illyés Gyulával. 1960 februárjától 1964 kora őszéig családjával együtt a Szabolcs-Szatmár megyei Berkeszen él, előbb a helyi gyermekotthon munkatársa, majd az általános iskola tanára. 1961-ben szerepel a Nyírségi hangok című antológiában. 1961. július 21-én megszületik József nevű fia, majd 1962. július 8-án második leánya, Éva. 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatja tovább magyar szakos tanulmányait, abszolutóriumot szerez. 1963 áprilisától ’64 közepéig újságíróként dolgozik Nyíregyházán, a Kelet-Magyarország nevű napilapnál. 1963. augusztus 11-én meghal az édesapja.
1964 derekától a nagykállói járási könyvtár igazgatója lesz, családjával együtt ide költözik, és haláláig (1989) vezeti a könyvtárat. 1966-ban végre elhagyja a nyomdát Félelem nélkül című első verseskönyve. Költői ismertsége egyre fokozódik, különösen az Alföld, a Tiszatáj, az Új Írás, a Szép versek kötetei és Magyar Rádió révén. 1967-től elismert tagja a Hetek alkotói közösségének. 1968-ban Fegyvertelenül című második kötete is eljut az olvasókhoz. 1969-ben az írószövetség Puskin-ünnepségekre delegált küldöttjeként (Benjámin László társaságában) utazást tesz a Szovjetunióban. 1969-ben József Attila-díjjal ismerik el addigi munkásságát. Harmadik verseskötete 1970-ben jelenik meg Egy kenyéren címen. Még ebben az évben (Csoóri Sándor, Ladik Katalin, Magyari Lajos, Foki István írótársaival) részt vesz a sztrugai nemzetközi költőfesztiválon Jugoszláviában, ahol bemutatja verseit. 1971-ben Bihari Sándorral és Fábián Zoltánnal Bulgáriába utazik. Ezektől az évektől fordul erősebb érdeklődéssel a műfordítói kihívásokhoz. 1971. november 12-én megszületik Attila nevű, negyedik gyermeke. 1972-től alakító erővel vesz részt a Tokaji írótábor munkáiban és az olvasótábori mozgalomban. Nagy visszhangot és elismerést kiváltó Törvénytelen halottaim című könyve 1975-ben jelenik meg. 1976 áprilisban Fodor Andrással (majd még ugyanezen a nyáron családjával és felesége gimnáziumi osztályával) ismét Bulgáriába utazik. Az 1970-es évek második felétől Nagy László, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc és Balczó András társaként erőteljes szellemi harcot folytat a Béres Cseppek elismertetéséért. Nagykállóba költözésétől haláláig író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, olvasótábori szervezésekkel, folklórgyűjtéssel és minden más lehetséges módon országosan ismert szellemi központtá emeli a nagyközséget és a könyvtárat. 1979-ben felszólal a Lezsák Sándor által összehívott lakiteleki Fiatal írók Találkozóján. Ugyanebben az évben a Magyar Televízió A legközelebbi fűszálig címmel a Költőnk és kora sorozatban portréfilmet készít róla. 1980-ban gyermekverseinek gyűjteményét Gyerekholmi címmel jelenteti meg. A nyolcvanas évektől bekapcsolódik a Hazafias Népfront munkájába. 1981-ben közvetlen munkakapcsolata alakul ki a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal. Tízéves korában, 1981-ben, gyógyíthatatlan leukémiában meghal Attila nevű kisfia.
1983-87 között a nyíregyházi Hangsúly című, „hangos irodalmi folyóirat” alapító szerkesztője. A hangzó folyóirat a költő által hosszú évek óta követelt, de a hatalomtól nem engedélyezett szabolcs-szatmári nyomtatott irodalmi folyóirat helyett és előkészítéseként született meg, s működött évekig a szerkesztőtársak: Nagy András László színházi rendező, Görömbei András irodalomtörténész és Antall István rádiós szerkesztő segítségével. Ennek adásaira, kisfia halálának dramatikus transzponálásaként és a magyar világ kínzó, aktuális kérdéseinek megválaszolására mind gyorsabb ütemben írja meg jelenetenként a Segítsd a királyt! című Szent István-drámáját, amely elsőként 1984-ben, az Életünk című folyóiratban jelenik meg. Ugyanebben az évben kerül kiadásra a költői életműve legnagyobb értékeit koncentráltan tartalmazó Félkenyér csillag című kötete is. 1985. január 12-én a Móricz Zsigmond Színház Nagy András László rendezésében, Csikos Sándor főszereplésével színpadra állítja a Segítsd a királyt! című darabját. A mű bekerül az 1984-85-ös Rivalda című antológiába, az év legjobb drámájáért járó Szép Ernő-díjban részesül, majd 1986-ban „Év könyve”-díjat kap.
1985. október 22-én, egy évvel az 1956-os forradalom 30. évfordulója előtt a Lakiteleken a forradalom előzetes ünnepeként Lezsák Sándor szervezte Antológia Est című rendezvényen, amelyet a helyi pártszervek rendszerellenes lázadásnak minősítettek, elmondja a Tánc című versét. Decemberben felszólal a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán a kisebbségben élő magyarság, a gyermekvárosok lakói és az önálló, nyomtatott szabolcs-szatmári irodalmi folyóirat érdekében. A Hazafias Népfront Országos Tanácsába választják. 1986-ban a XV. Tokaji írótáborban az alkotó szellem szabadságának védelmében mondja el gondolatait. Ugyanerre az évre, az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára lefordítja Szophoklész Antigoné című drámáját, az átültetés nyelvével határozottan tükrözve a jelennek szóló gondolatát: temetetlen holtakkal nem lehet együtt élni. A hatalom és a zsarnok lelkületét értelmezve, mintegy az Antigoné „előtörténeteként” írja meg a Kreón című drámáját, amelyben még nyilvánvalóbb érintőket, minősítéseket húz a pártállami hatalomhoz. (A világos üzenetű Antigoné-átültetést Csikos Sándor rendezésében 1993-ban Nyíregyházán s néhány környékbeli településen adták csak elő.) 1986-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatával tüntetik ki.
1987 tavaszán Ördög Máriával Debrecenbe költözik, de munkahelye továbbra is a nagykállói könyvtár marad. 1987. március 30-án megszületik Borbála nevű gyermekük. 1987-ben közreműködésével alakul meg a Partium Irodalmi Társaság, amelynek elnökévé választják. Ebben az évben jelenik meg Bíró Zoltán előszavával A kő alól című, kéziratos, válogatott verseit tartalmazó kötete is. 1987. szeptember 27-én jelen van a Magyarság esélyei címmel Lezsák Sándor által szervezett I. Lakiteleki Találkozón, ahol aláírja a Lakiteleki Nyilatkozatot, majd 1988. szeptember másodikán részt vesz a Magyar Demokrata Fórumot létrehozó II. Lakiteleki Találkozón is. 1989. február 1-jén Nagykállóban az ő irányításával alakul meg az MDF helyi szervezete. Ugyanebben az évben az ország egyik első civil társaságaként létrejött fehérgyarmati központú Kölcsey Társaság elnökségi tagja lesz. Folytatja külföldi útjait: Dinnyés Józseffel Vári Fábián László meghívására ugyanebben az évben a kárpátaljai Beregszászon író-olvasó találkozón vesz részt. 1989 márciusának elején felszólal a Hazafias Népfront Országos Kongresszusán az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának igényét hangsúlyozva. 1989. március 15-én nagyhatású, a magyar jövő útjait kereső beszédet mond a nagykállói ünnepen. Áprilisban Nagykálló városi rangjának visszaállítása alkalmából beadványt intéz Németh Miklós miniszterelnökhöz, amely több fontos társadalmi gond nyomatékos jelzése mellett kiemelten szólal fel a magyar vidék érdekeiért. 1989 júliusában az ünnepi könyvét nyíregyházi megnyitására kérik fel.
1989. szeptember másodikán és harmadikén a Garabonciás Szövetség az Olvasótáborokért szervezet alakuló ülésén tartózkodik a nagykállói Téka-táborban, majd fokozódó egészségi panaszai miatt, nyíregyházi, majd nagykállói kezelések után hazautazik Debrecenbe. Szeptember 8-án beszállítják a debreceni klinikára, ahol 1989. szeptember 13-án meghal. Búcsúztatására szeptember 22-én kerül sor Nagykállóban. A református templomban ravatalozzák fel, itt, a temetőben és a könyvtári emlékezésen mások között Ágh István, Lezsák Sándor, Kósa Ferenc, Csikos Sándor és a tiszadobi barát: Bugya István búcsúznak tőle.
Kisfia mellett nyugszik a nagykállói temetőben.
Jánosi Zoltán