Ratkó József 1936. augusztus 9-én született Budapesten (Pestszenterzsébeten) Ratkó Lajos vándorszínész, később szögezőlakatos és Dobrovszki Margit harmadik gyermekeként. Pester­zsébeten, majd Budaörsön laktak, 1948 és ’49 között „lelencként” különböző településeken és családoknál élt, így Miskolcon, Parasznyán, Putnokon, Erdőbényén. E helyeken végezte általános iskolái egy részét is. 1949. szeptemberében meghalt az édesanyja, a gyermek Ratkó József és több testvére állami gondozásba ke­rült. Előbb a hajdúhadházi, 1950 áprilisától pedig a tiszadobi gyermekváros lakója lett. 1951 szeptemberétől a nyíregyházi 7. számú Magasépítőipari Technikum, majd 1954-től az Állami Kossuth Lajos Általános Gimnázium tanulója. 1952-ben meg­vásárolja József Attila verseinek kötetét a nyíregyházi ócska­piacon. 1953-ban két verse megjelenik a szabolcs-szatmári Nép­lapban. 1954 júliusában az Irodalmi Újság is közli két költemé­nyét, s ugyanennek az évnek a decemberében három verse a Túl a Tiszán – tiszántúli költők antológiája című Debrecenben ki­adott könyvben lát napvilágot. 1955. július 10-ével dátumozva készíti el Apám tollával című első kötettervét. 1956. május 26-án három verse elhangzik gimnáziuma jubileumi ünnepségén. 1956 júniusában szerződést köt Emberi dolgok című első köteté­nek megjelentetésére a debreceni Alföldi Magvető Könyvkiadó­val, de az intézmény 1957-ben megszűnik, tervezett könyve kéz­iratban marad.

1956 szeptembere és 1959 februárja között először magyar-­történelem, 1957-től magyar-olasz szakpáron a szegedi egyete­men végez tanulmányokat. Már egyetemi éveinek első szaka­szától megfigyelés alá helyezik az állambiztonsági szervek. Éles szemmel követi az 1956-os forradalomhoz vezető utat és esemé­nyeit, leveleiben tiltakozását fejezi ki a rá következő terror miatt. Részt vesz az Egyetemi írók Munkaközössége összejövetelein, felolvasásain. 1958. április 9-én házasságot köt évfolyamtársával, Hargitai Lujzával. 1958 novemberének első napjaiban a Munkaközösség rendezvényén felolvassa a Bármi, csak mégse ember, aSzerda, csütörtök, péntek és a Nagynéném, a miniszterasszony című verseit. Az utóbbi édesapja testvéréről, Ratkó Annáról, az 1949 és ’53 között előbb népjóléti, majd egészségügyi miniszter­ről szóló kritikus és ironikus mű, amelyben bátran tükröződik vissza a rendszer káderpolitikájáról megformált ítélete. 1958 de­cemberében a Délmagyarország című lap cikkben támadja meg versei miatt. 1959. január 16-án megszületik Lujza nevű első gyermeke. 1959 februárjában tanulmányi ügyeiben beadott ké­relmeinek sorozatos visszautasítása miatt, aminek hátterében az említett versei állnak, távozik az egyetemről. 1959-ben Battonyára költöznek felesége szüleihez, ezután 1960 februárjáig Bu­dapesten és környékén próbál állandó munkát és lakást találni. Kapcsolatrendszere gazdagodik és elmélyül budapesti alkotók­kal, különösen Sánta Ferenccel, Csoóri Sándorral, Nagy László­val, Szécsi Margittal, Váci Mihállyal és az irodalomtörténész Czine Mihállyal. Személyesen már 1957-ben találkozik Illyés Gyulával. 1960 februárjától 1964 kora őszéig családjával együtt a Szabolcs-Szatmár megyei Berkeszen él, előbb a helyi gyermekotthon munkatársa, majd az általános iskola tanára. 1961-ben szerepel a Nyírségi hangok című antológiában. 1961. július 21-én megszületik József nevű fia, majd 1962. július 8-án második leánya, Éva. 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatja tovább magyar szakos tanulmányait, abszolutóriumot szerez. 1963 áprilisától ’64 közepéig újságíróként dolgozik Nyír­egyházán, a Kelet-Magyarország nevű napilapnál. 1963. augusztus 11-én meghal az édesapja.

1964 derekától a nagykállói járási könyvtár igazgatója lesz, családjával együtt ide költözik, és haláláig (1989) vezeti a könyvtárat. 1966-ban végre elhagyja a nyomdát Félelem nélkül című első verseskönyve. Költői ismertsége egyre fokozódik, különösen az Alföld, a Tiszatáj, az Új Írás, a Szép versek kötetei és Magyar Rádió révén. 1967-től elismert tagja a Hetek alkotói közösségének. 1968-ban Fegyvertelenül című második kötete is eljut az olvasókhoz. 1969-ben az írószövetség Puskin-ünnepségekre delegált küldöttjeként (Benjámin László társaságában) utazást tesz a Szovjetunióban. 1969-ben József Attila-díjjal ismerik el addigi munkásságát. Harmadik verseskötete 1970-ben jelenik meg Egy kenyéren címen. Még ebben az évben (Csoóri Sándor, Ladik Katalin, Magyari Lajos, Foki István írótársaival) részt vesz a sztrugai nemzetközi költőfesztiválon Jugoszláviában, ahol bemutatja verseit. 1971-ben Bihari Sándorral és Fábián Zoltánnal Bulgáriába utazik. Ezektől az évektől fordul erősebb érdeklődéssel a műfordítói kihívásokhoz. 1971. november 12-én megszületik Attila nevű, negyedik gyermeke. 1972-től alakító erővel vesz részt a Tokaji írótábor munkáiban és az olvasótábori mozgalomban. Nagy visszhangot és elismerést kiváltó Törvénytelen halottaim című könyve 1975-ben jelenik meg. 1976 áprili­sban Fodor Andrással (majd még ugyanezen a nyáron családjával és felesége gimnáziumi osztályával) ismét Bulgáriába utazik. Az 1970-es évek második felétől Nagy László, Csoóri Sándor, Kósa Ferenc és Balczó András társaként erőteljes szellemi har­cot folytat a Béres Cseppek elismertetéséért. Nagykállóba költözésétől haláláig író-olvasó találkozókkal, könyvbemutatókkal, olvasótábori szervezésekkel, folklórgyűjtéssel és minden más lehetséges módon országosan ismert szellemi központtá emeli a nagyközséget és a könyvtárat. 1979-ben felszólal a Lezsák Sándor által összehívott lakiteleki Fiatal írók Találkozóján. Ugyanebben az évben a Magyar Televízió A legközelebbi fűszálig címmel a Költőnk és kora sorozatban portréfilmet készít róla. 1980-ban gyermekverseinek gyűjteményét Gyerekholmi címmel jelenteti meg. A nyolcvanas évektől bekapcsolódik a Hazafias Népfront munkájába. 1981-ben közvetlen munkakapcsolata ala­kul ki a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházzal. Tízéves ko­rában, 1981-ben, gyógyíthatatlan leukémiában meghal Attila nevű kisfia.

1983-87 között a nyíregyházi Hangsúly című, „hangos iro­dalmi folyóirat” alapító szerkesztője. A hangzó folyóirat a költő által hosszú évek óta követelt, de a hatalomtól nem engedélye­zett szabolcs-szatmári nyomtatott irodalmi folyóirat helyett és előkészítéseként született meg, s működött évekig a szerkesz­tőtársak: Nagy András László színházi rendező, Görömbei András irodalomtörténész és Antall István rádiós szerkesztő segítségével. Ennek adásaira, kisfia halálának dramatikus transz­ponálásaként és a magyar világ kínzó, aktuális kérdéseinek megválaszolására mind gyorsabb ütemben írja meg jelene­tenként a Segítsd a királyt! című Szent István-drámáját, amely elsőként 1984-ben, az Életünk című folyóiratban jelenik meg. Ugyanebben az évben kerül kiadásra a költői életműve legna­gyobb értékeit koncentráltan tartalmazó Félkenyér csillag című kötete is. 1985. január 12-én a Móricz Zsigmond Színház Nagy András László rendezésében, Csikos Sándor főszereplésével színpadra állítja a Segítsd a királyt! című darabját. A mű bekerül az 1984-85-ös Rivalda című antológiába, az év legjobb drámájáért járó Szép Ernő-díjban részesül, majd 1986-ban „Év könyve”-díjat kap.

1985. október 22-én, egy évvel az 1956-os forradalom 30. évfordulója előtt a Lakiteleken a forradalom előzetes ünnepe­ként Lezsák Sándor szervezte Antológia Est című rendezvényen, amelyet a helyi pártszervek rendszerellenes lázadásnak minő­sítettek, elmondja a Tánc című versét. Decemberben felszólal a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán a kisebbségben élő magyarság, a gyermekvárosok lakói és az önálló, nyomtatott szabolcs-szatmári irodalmi folyóirat érdekében. A Hazafias Nép­front Országos Tanácsába választják. 1986-ban a XV. Tokaji író­táborban az alkotó szellem szabadságának védelmében mondja el gondolatait. Ugyanerre az évre, az 1956-os forradalom és sza­badságharc 30. évfordulójára lefordítja Szophoklész Antigoné című drámáját, az átültetés nyelvével határozottan tükrözve a jelennek szóló gondolatát: temetetlen holtakkal nem lehet együtt élni. A hatalom és a zsarnok lelkületét értelmezve, mint­egy az Antigoné „előtörténeteként” írja meg a Kreón című drámá­ját, amelyben még nyilvánvalóbb érintőket, minősítéseket húz a pártállami hatalomhoz. (A világos üzenetű Antigoné-átültetést Csikos Sándor rendezésében 1993-ban Nyíregyházán s néhány környékbeli településen adták csak elő.) 1986-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatával tüntetik ki.

1987 tavaszán Ördög Máriával Debrecenbe költözik, de mun­kahelye továbbra is a nagykállói könyvtár marad. 1987. március 30-án megszületik Borbála nevű gyermekük. 1987-ben közre­működésével alakul meg a Partium Irodalmi Társaság, amely­nek elnökévé választják. Ebben az évben jelenik meg Bíró Zoltán előszavával A kő alól című, kéziratos, válogatott verseit tartal­mazó kötete is. 1987. szeptember 27-én jelen van a Magyarság esélyei címmel Lezsák Sándor által szervezett I. Lakiteleki Találkozón, ahol aláírja a Lakiteleki Nyilatkozatot, majd 1988. szeptember másodikán részt vesz a Magyar Demokrata Fórumot létrehozó II. Lakiteleki Találkozón is. 1989. február 1-jén Nagykállóban az ő irányításával alakul meg az MDF helyi szervezete. Ugyanebben az évben az ország egyik első civil társaságaként létrejött fehérgyarmati központú Kölcsey Társaság elnökségi tagja lesz. Folytatja külföldi útjait: Dinnyés Józseffel Vári Fábián László meghívására ugyanebben az évben a kárpátaljai Beregszászon író-olvasó találkozón vesz részt. 1989 márciusának elején felszólal a Hazafias Népfront Országos Kongresszusán az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásának igényét hangsúlyozva. 1989. március 15-én nagyhatású, a magyar jövő útjait kereső beszédet mond a nagykállói ünnepen. Áprilisban Nagykálló városi rangjának visszaállítása alkalmából beadványt intéz Németh Miklós miniszterelnökhöz, amely több fontos társadalmi gond nyomatékos jelzése mellett kiemelten szólal fel a magyar vidék érdekeiért. 1989 júliusában az ünnepi könyvét nyíregyházi megnyitására kérik fel.

1989. szeptember másodikán és harmadikén a Garabonciás Szövetség az Olvasótáborokért szervezet alakuló ülésén tartózkodik a nagykállói Téka-táborban, majd fokozódó egészségi panaszai miatt, nyíregyházi, majd nagykállói kezelések után hazautazik Debrecenbe. Szeptember 8-án beszállítják a debreceni klinikára, ahol 1989. szeptember 13-án meghal. Búcsúztatására szeptember 22-én kerül sor Nagykállóban. A református templomban ravatalozzák fel, itt, a temetőben és a könyvtári emlékezésen mások között Ágh István, Lezsák Sándor, Kósa Ferenc, Csikos Sándor és a tiszadobi barát: Bugya István búcsúznak tőle.

Kisfia mellett nyugszik a nagykállói temetőben.

Jánosi Zoltán